Ma délelőtt kosaramban virággal Mamihoz biciklizve, szinte csak olyan ismerősökkel találkoztam, akik ugyanúgy Édesanyjukhoz mentek. Anyák napján déltájban, ki orchideával, ki gyöngyvirággal, orgonával a kezében. Nekem egy telefonos „boldog anyák napja” jutott az ország nyugati felén tanuló fiamtól, majd a Debrecenben lakó nagyobbtól, egy szál rózsa, amiért be kellett utaznom. Anyák napján virágot, puszit, csokit, köszi Mami-t , dalt, közös programot, s ki tudja mi mindent kapunk mi anyák, de olyan ajándékot, a virág mellé, mint én az idén, kevesen. Ezért érdemes buszra ülni.

 

 

Nagyi lettem, Mami pedig végre Dédi. Én egy hete a születése után pár órával, már láttam a picit, sőt! a héten többször is. Lili, fekete hajú, egészséges édeske, s szülei két napja vitték haza a klinikáról. Érkezésére minden előkészítve, a bejárat feldíszítve, kicsi szobája pedig berendezve várta.  Édesanyja határozott, vidám, kedves teremtés, aki ma, a nagy saját babázásban, el is feledte, hogy anyák napja van, s, mikor az Ő édesanyja érkezett a finom ebéddel, jutott eszébe, milyen nap is a mai.

„Anagyi” már kétszeres, tapasztalt nagymama, Annának hívják, s mivel anyai nagyi, önként átadtam az elsőbbséget, igaz, neki még nem is mondtam. „Bnagyi” leszek, így döntöttem. Remélem ez a változat a picinek, s a szüleinek is megfelel. Őbabasága még nem tudja, milyen lesz „Bnagyi”, amit még én sem, de abban biztos vagyok, érzi szeretetünket.

Anyák napján még csak egy hetes, kicsit vesztett születési súlyából, de hamarosan visszanyeri és, mi anyai, és apai szűkebb és tágabb családja, csak nyerhetünk vele.  Egy év múlva úgy képzelem, már virág lesz a kezében, lehet, hogy önállóan totyog, s kimondja „anya”. Jövőre apja nyakában cipeli majd, addig születik róla több száz fotó, s számtalan feledhetetlen babatörténet.

Ezt az első anyák napit is ezek közé sorolom, ami számára nem lesz olyan emlékezetes, mint nekem. Apró fejecskéjére, „Bnagyi” azaz én, anyák napján már puszit is adhattam, mindezt úgy, hogy a fiam, azaz az édesapja kérte, s ő tartotta a karjában.

Kell-e több a boldogsághoz anyák napján? „Bnagyinak, azaz nekem nem. De jó lenne, ha minél többen, vagy nagy kérés, minden édesanya átélhetné ezt a mai napon! Megtapasztalhatnák, hogyan adják tovább anyai szeretetünket gyerekeink az övéiknek. Akkor is, ha még egészen kezdők ebben, csak egy hete gyakorolják a gondoskodást. Ez olyan egyedi, igazi, feledhetetlen ajándék, amiért érdemes élni.