Hajdúszoboszlón is, mint az ország több városában megemlékezést tartottak június negyedikén délelőtt 10 órától az I. világháborús emlékműnél. Ezen az első hivatalos önkormányzati szervezésű megemlékezésen a beszédet Tóth Attila a Jobbik képviselője mondta. A beszéd elhangzása után „Szoboszlai Kenyér-Teljes Magyarország” címmel Trianoni emlékműsort láttunk debreceni művészek előadásában, majd koszorúzás következett.

Tóth Attila önkormányzati képviselő beszéde teljes terjedelmében itt olvasható:

Tisztelt emlékezők! Kedves Hajdúszoboszlóiak!

Először is engedjék meg, hogy örömömet fejezzem ki az iránt, hogy városunk Képviselő testülete, indítványomra határozatot hozott arról, hogy a Trianon – megemlékezést, a város hivatalos ünnepségei közé emeli, és ezen túl minden év június 4-én lesz önkormányzati szervezésű emléknap.

Hogy miért volt ez fontos? Azért, mert eddig Hajdúszoboszlón a Trianon megemlékezéseket, mindig pártoknak, köztük a Jobbiknak, és civil szervezeteknek kellett megszervezni. Ez nem azért volt probléma, mert teher lett volna bármelyik szervezetnek, hanem azért, mert Trianon szellemisége igényli, sőt követeli, hogy az ország egyik legönállóbb és legstabilabb városában valódi együttműködés és közös akarat hozza létre ezt az emléknapot. …

Amit én nem szeretek Nemzeti Összetartozás Napjának nevezni, és nem azért mert ezen a napon nem lenne fontos a nemzeti összetartozás kinyilvánítása, hanem azért, mert az összetartozás érzésének erősítése már okozat. Az ok, hogy ma a Trianoni diktátumra emlékezünk, ami véletlenül sem volt béke és véletlenül sem volt szerződés. A francia Foch marsall mondta erről a gyalázatos diktátum rendszerről hogy: „ ez nem béke, hanem 20 évre szóló fegyver szünet!” - és valóban az volt. Amely során országunkat és nemzetünket az akkori győztesek rövidlátó ostobasága megnyomorította és megkísérelték megtörni a nemzetünket erkölcsileg, szellemileg és anyagilag egyaránt.

Még ha anyagilag egy időre vissza is vetették az országot, erkölcsileg és szellemileg nem tudtak minket megtörni. „Ezek” mindent elvettek, tőlünk. Földeket, vizeket, erdőket, bányákat, vasutat, ipart. De a magyar szellemet nem tudták megtörni, mert nem lehetett, akkor nem lehetett.

Itt előjön a mindig felmerülő kérdés: a miért? Hogy miért volt szükség arra, hogy a háborúban vesztes országok közül hazánkat sújtsa legjobban a diktátum? A Magyar Királyság nem tudott volna gazdaságilag önállóan létezni? vagy az ország demográfiai helyzete? igen… erre hivatkoztak aztán a jött-mentek és a kufárok Versailles-ban. Azok, akiket a Magyar Királyság iskoláztatott, épített nekik otthont és akiknek munkát adott. Ez volt a hála.

Aztán Európában mindenki azt várta, hogy hazánk, kivéreztetett és megbecstelenített üszkös csonkként fog vegetálni és mi, magyarok pedig önsajnálatba temetkezve sebeinket fogjuk nyalogatni. Hát nem ez történt…  A Magyar Királyság talpra állt és olyan fejlődést produkált, hogy a pengő Európa ötödik legerősebb valutája lett.

Itt is a miért?-ben és a hogyan,-ban rejtőzik a megoldás. Mindennek a kulcsa a nemzet szellemi álló képessége és lelki ereje. Ezt újra tudta építeni a Horthy-korszak oktatási és kulturális politikáját kiválóan irányító Klebersberg Kunó, akinek köszönhetően egyre több embert részesítettek alapfokú oktatásban és harcot indítottak az analfabetizmus ellen. Az iskolák nem csak oktattak, hanem neveltek is. Hazaszeretetre, önállóságra és a keresztény erkölcsök szerinti életre.

Ma viszont a pedagógusoknak kivettek minden eszközt a kezéből, amivel segíteni lehetne a gyermekeket abban, hogy ne csak a lexikális tudást sajátítsák el, hanem azt is, hogy hogyan legyenek jó és hű állampolgárai a hazának. Mert ezt, aki otthon nem kapja meg, nem kapja meg sehol máshol. Azok a gyermekek, akik tudják, hogy mi történt 1920. Június 4-én, vagy érdeklődőek, vagy szerencsések, hogy jutott rá idő az iskolában.

Én emlékszem arra, hogy középiskolában történelem órán mindenkinek le kellett írnia, hogy mit tud Trianonról… Mondanom sem kell, gyászos eredmény született. Sokan nem hogy a dátumot nem tudták, de még azt sem nagyon, hogy mi történt!  Ezek után ne csodálkozzunk, ha nem tudják, hogy az erélyi magyar nem román, a felvidéki magyar pedig nem szlovák. A mai fiatalok nagy része szinte közömbös a nemzeti ügyek iránt. Hiányzik belőlük a nemzeti öntudat megélése. De ezt csak úgy lehet elérni, ha nem a fogyasztói társadalom által kreált üres és valótlan elvárásoknak hagyjuk megfelelni a fiatal generációt, hanem a valódi értékek, az Isten, haza, család felfogást állítjuk a középpontba. Ez nem valami régi ósdi felfogás, ami a múlté. A nemzeti öntudat és büszkeség időtlen tényező.

A Trianon utáni Magyarországon ez meg volt minden magyar emberben politikai hovatartozástól függetlenül. Minden magyar családot, valamint az oktatást és a közéletet minden szinten áthatotta az egészséges nemzeti öntudat, de ez nem azt jelenti, hogy politizáltak volna az iskolákban, vagy minden gyermeket katonás szigorral fogtak volna…

Ellenkezőleg, az élet természetes része volt az, hogy egy magyar ember büszke az identitására. Ezt nem kellett magyarázni és indokolni. Önök szerint ez ma így van? Önök, ti, akik eljöttek, eljöttetek biztosan érzitek, hogy mi magyarok nem vagyunk alá valóbbak, mint bárki más, sőt, én úgy érzem, hogy a Jóisten több terhet tett nemzetünk vállára.

Mert Trianon keresztjét minden magyar ember a vállán hordja minden nap, viszont ennek a viselése csak úgy lehetséges, ha emelt fővel és büszkén mondja ki mindenki, hogy én magyar vagyok, Atilla unokája és büszke vagyok rá. Ha ez sikerül, hölgyeim és uraim akkor, Trianon falait együtt fogjuk ledönteni!

De ehhez minden magyar embernek tenni kell, mert nagy péntek nélkül nincs feltámadás!

A MEGEMLÉKEZÉSEN KÉSZÜLT TOVÁBBI FOTÓÉRT KLIKK IDE!

Szoboszlói Színes– Buzási László

A helyi hírek forrása mi vagyunk! – Minden jog fenntartva

www.szoboszloihirek.hu