December 4 és 12 között volt látható a  hajdúszoboszlói Gyógyvíz-Folt Csoport kiállítása a Boldogasszony Közösségi Házban. A gyönyörű alkotásokat sokan megcsodálták és sokan kedvet is kaptak a foltvarrás művészetéhez.

A kiállítást Dr. Krakomperger Zoltán katolikus plébános nyitotta meg. Zoltán atya és Répássi Borbála sokat segített a tárlat létrejöttében, amit a csoprt tagjai  ezúton is szeretnének megköszönni.

A Gyógyvíz-Folt Csoport  2008 decemberében rendezte meg első kiállítását a Boldogasszony Közösségi Házban. Azóta folyamatosan igyekeznek ismereteiket szakköri kereteken belül Asztalos Ferencné Gizike irányításával tovább gazdagítani.

Munkáikat idén a Színek és formák a szobában téma köré rendezték.

A foltvarrás (patchwork, quilting) az egyik legősibb díszítő technika. Kr.e. 3400-ból származik első ismert régészeti lelete, amit egy fáraó múmiáján találtak. A legenda szerint legnépszerűbb válfajának, a foltmozaiknak a kialakulása Buddha nevéhez fűződik, aki az első ilyen szőnyegeket készíttette. De szolgált a foltvarrás már különös kommunikáció eszközéül is: a II. világháborúban a japánok által börtönbe zárt szingapúri asszonyok érintkeztek takaróra varrt mintákkal a külvilággal. Ezeket a Vöröskereszt számára varrták, amely közeli katonai kórházakba juttatta azokat. Az ott ápolt hozzátartozóknak vagy ismerősöknek a díszítések elmesélték a fogvatartottak helyzetét.

Ázsiából Európába a keresztes lovagok révén került a foltmozaik készítés. Az első művészi európai munkák Dél-Franciaországban keletkeztek, a ma ismert foltmozaik-készítés hazája mégis Anglia lett, viszont Amerikában született igazán újjá a telepesek révén ez a technika. Innen került vissza Európába és terjedt el az egész világon.  A foltvarrás idő-és munkaigényes, egy-egy falikép, vagy éppen terítő hetek munkájával készül el. A foltvarrók először megtervezik a mintát, a színeket. Azután anyagot keresnek hozzá, ezek lehetnek a legapróbb ing- vagy szoknyadarabok, maradékanyagok, stb. Majd a blokkok kisebb nagyobb elemek készítése következik, amelyekből aztán összeáll a falikép, a terítő.

A foltvarrók többféle technikát használnak: ilyen a hajtogatós, a rátét és a papírra varrás. A foltvarrások sok-sok tűzéssel készülnek, abból minél több van belőlük, annál értékesebb. Ez lehet kézi tűzés és gépi is (utóbbit foltvarró nyelven kukacolásnak hívják). A gépi tűzést a varrógép talpcseréjével oldják meg művelői. A kézzel tűzött munkákon leggyakrabban hullámvonalak, szívek és tulipánminták láthatók. A foltvarrók újabban a faliképeken már gombbal, flitterrel is díszítenek.

A csoport az Önkormányzattól kapott pályázati pénz segítségével Sok programon vehetett részt. Alkalmuk volt több kiállításon -   Miskolc, Karcag, Debrecen- gyönyörködni az alkotók munkáiban. Részt vettek a jászberényi csángó fesztiválon, ahol átadták az  árvízkárosult gyerekeknek készülő takarókhoz blokkjaikat és az elkészített takarókat. Csoportukból Szarvas Erika ezen a fesztiválon munkájával első helyezést ért el.

A Varrás a szabadban című országos rendezvényre Hajdúszoboszlón a HUNGAROSPA Hajdúszoboszlói ZRt.  biztosított helyszínt.Gyermeknapon a kicsiknek sikerült néhány örömteli órát szerezniük. A Thököly napokon pedig színesítették a gyermek programokat.

A debreceni klinika onkológiai osztályán lévő gyerekeknek ajándékot vittek. Valamint néhány alkalommal a kis betegekkel együtt készítettek apróságokat.

Az andornaktályi, karcagi, mezőtúri foltvarró táborokban részt vett tagjaik gazdag élménnyel tértek vissza.

A megnyitó ünnepségen Mihály Gyuláné, Komódi Judit és T. Kiss Endre színezte még szebbre a kiállított tárgyakat és a hallgatóság lelkét.