Jártak-e már országunk olyan részén, ahol az emberek a szokásosnál jobban őrzik hagyományaikat és ragaszkodnak népszokásaikhoz, mint bárhol más vidéken? Ha nem, akkor engedjék meg, hogy az alábbiakban elkalauzoljuk Önöket ne csak térben, de időben is. Utazásunk egy kicsiny Nógrád megyei faluba, Hollókőre vezet, melyet joggal neveznek a Cserhát „gyöngyszemének”.

Miért éppen Hollókőre?

Talán mert az itt élő- Mikszáth novelláiból is jól ismert –„jó palócok” valóban tiszta- és jólelkű, vendégszerető népek…

Vagy, mert érdemes megismerni a hollókői vár mesébe illő legendáját…

Esetleg kihagyhatatlan élmény látni a festői szépségű, dombok ölelte kicsiny Ófalut, melyben a századelős hangulatú házak között felidéződik a falusi múlt…

Mindezek összessége és a közelgő Húsvét (mely az itt élő mélyen keresztény vallású emberek egyik legnagyobb ünnepe) talán elegendő ok arra, hogy ellátogassunk Hollókőre.

A település közel 400 lelket számlál, többségük nyugdíjas. Az UNESCO 1987-ben nyilvánította az Ófalut a Világörökség részévé, mely büszkeséggel tölti el az itt élőket. Mélyen elkötelezettek hagyományaik ápolása, örökségük megőrzése és továbbadása iránt. Ez a légkör lengi át e kicsiny falut, melyet mi is érezhetünk ott tartózkodásunk alatt.

A mindösszesen két utcás Ófalut az 1909-es tűzvész után építették újjá és akkori arculatát a mai napig megőrizte. Az Ófaluban találjuk a Hollókőért Közalapítványt, mely azon túl, hogy a falu legnagyobb szállásadója, segíti az építészeti, népművészeti hagyományok őrzését, programok, rendezvények szervezésével- és lebonyolításával foglalkozik. Általuk lehetőségünk nyílik eltölteni pár napot a palóc házak valamelyikében. Így valóban olyan érzésünk támad, mintha az időben utaztunk volna vissza jó pár évtizedet. Ezekben a nyeregtetős, tornáccal szegélyezett, korhűen berendezett házakban ugyanis nyugodtan átadhatjuk magunkat a letűnt korok hangulatának.

A palóc házakon kívül, a falu másik jellegzetes épülete a kis fatornyos, fazsindelyes katolikus templom, melyen nyoma sincs a túldíszítettségnek. Különlegessége, hogy a fából ácsolt torony elkészítéséhez egyetlen szöget sem használtak fel.

Hollókő középkori várának köveit a legenda szerint hollók hordták össze. Innen ered a település neve is.

Valójában a Kacsics nemzetség érdeme és a XIII. században épült. Vártörténeti kiállítással és panoptikummal, valamint nyaranta várjátékokkal szórakoztatják az ide látogatókat.

Az állandó kiállítások és tárlatok többnyire áprilistól látogathatók. Ezek például a Falumúzeum, Postamúzeum, Vármúzeum és az Erdő és ember kiállítás. A Hollókőért Közalapítvány szervezésében nyaranta kézműves- és néptánc táborok indulnak diákok részére. Részt vehetünk továbbá hagyományos disznóvágáson, falusi lakodalomban, várlakomán és a Hollókőt körülölelő táj kalandtúráin.

Rendezvények szempontjából talán a legnevesebb a közelgő Húsvéti Fesztivál. Húsvét mind két napja Szentmisével indul, majd kezdetét veszi a színes program kavalkád. Az erre az alkalomra fölállított szabadtéri színpadon számos népzenei előadó, néptáncosok és népzenészek műsorait tekinthetjük meg, közben gyermekeinknek sem jut idejük az unalomra. Őket tojásfestés, kézműves foglalkozások, és népi játszótér várja. Az óránkénti kútvizes locsolkodás (jó idő esetén) teszi felejthetetlen élménnyé e forgatagot, ahol megcsodálhatjuk,- esetleg magunkra is ölthetjük- a hollókői asszonyok híresen csodás népviseletét.

További rendezvények még időrendi sorrendben a Bornapok, Pünkösdölés, az Augusztusi várszínházi esték, a Szüreti felvonulás és mulatság, illetve a Betlehemezés. De látogassunk ide bármelyik évszakban, akár nyüzsgésre, akár csöndre vágyunk garantáltan érezhetjük az itteni kedves, sajátos tájszólással beszélő emberek vendégszeretetét.

A részletes programokat a www.holloko.hu oldalon tekinthetik meg, továbbá több információt olvashatnak el a falu múltjáról és jelenéről.

Végezetül, az egyik palóc üdülőház Vendégkönyvéből szeretném idézni, egy idelátogató írását, melyet - bevallom- kicsit én is magaménak éreztem, miután Hollókőn jártam:

„Ha létezik lélekvándorlás, akkor ma végre hazajöttem. Telihold van, csend és teljes nyugalom. Bárcsak minden napom ilyen lenne. Este, mikor megkondult a harang, kívántam valamit. Hogy teljesen elszakadjak a múltamtól és az legyen a jövőm, ami ma a jelen. Magyarország szíve Hollókő. Nem fogom elfelejteni. Ha máshogy nem is, gondolatban sokszor ˝haza˝ jövök.”

További fotók a Képgalériában.

Vetési Anita